Csíkszeredai Mikó vár

Csíkszeredai Mikó vár (11 km)

Csíkszereda legrégibb épülete a Mikó-várkastély, amely a köznyelvben „vár"-ként honosodott meg. Építtetõje Hídvégi Mikó Ferenc 1611-tõl Csíkszék alkapitánya, ám kinevezését a csíki székelyek nem szívesen fogadták. Kifogásuk, amely inkább ürügynek tûnik, az volt, hogy az alkapitány nem rendelkezik helyben sem rezidenciával (lakással), sem jószággal, földdel. Az itteniek húzódozásának oka lehetett Mikó unitárius vallása, valamint nem csíki, „külföldi" származása.

Az új fejdelem, Bethlen Gábor 1613-ban a fiatal és energikus Mikót, Csíkszék fõkapitányává nevezve ki, saját korábbi tisztségére érdemesítette. Fiatal korától a fejedelem feltétlen híve, a középnemesség soraiból emelkedett fel a nagyságos urak közé. 1622-tõl tanácsúr, kincstárnok, majd udvarmester. Ifjú korában írt krónikája éles szemû megfigyelõre vall. Bethlen Gábor legjártasabb diplomatái közé tartozott, emellett a XVII. század eleji erdélyi politikai élet kiemelkedõ egyénisége volt.

A csíkszeredai Mikó-várat, amelyet akkor Mikó-újvárnak hívtak 1623. április 26-án kezdte a fõkapitány építtetni. Joggal feltételezhetõ, hogy az óolasz stílusú várkastély építésénél közremûködött az olasz Giacomo Resti, aki 1615-1634 között mint udvari építész Erdélyben dolgozott. A mintegy 75x70 m alapterületû, négyszögletes fõúri kastély építését valószínûleg a XVII. század harmincas évében fejezték be.

Stílusa alapján az épület leginkább a radnóti, az alvinci, és a szárhegyi várkastélyokkal rokonítható. Az elsõ írásos dokumentum, mely igazolja a vár létezését, egy 1631-bõl származó deliberátum.

Mikó Ferenc örökösének korai halála után a vár hosszabb ideig Damokos Tamás, csíkszéki fõkirálybíró kezében volt. 1661. október 21-én Ali temesvári pasa török és tatár csapatai betörtek Csíkba, a várat elfoglalták és felégették. Az eseményrõl Evlia Cselebi török krónikás számolt be, külön kiemelve a kastély korábbi szépségét. A romos állapotú épület helyreállítására évtizedekkel késõbb, Stephan Steinville osztrák generális utasítására került sor (1714-1716), ezt a bejárati kapu fölött elhelyezett, kõbevésett felirat is igazolja.

1735-ben Johann Conrad von Weiss osztrák mérnökkari ezredes elkészíti a várkastély alaprajzát, mely a vártörténet fontos dokumentuma. Az újjáépített vár köré négy új olaszbástyás külsõ védõövet terveztek, melynek maradványai ma is láthatók a déli oldalon. Az osztrákok a kastély délnyugati oldalához egy szögletes kis lõpor-raktárat építettek és a déli bástyát kápolnává alakították át. A kápolnamennyezetet szerény, késõbarokk stukkó díszíti, ablakainak gótikus formája késõbbi átalakítás eredménye.

A bástyák földszinti helyiségeit dongaboltozatok fedik, homlok- falaikon két-két ablaktengely található, fõpárkányuk fölött pedig magas és keskeny, négyszögletes lõrések sorakoznak. Az így megerõsített vár a Habsburg birodalom keleti védelmi vonalában játszott szerepet. 1764-ig, a székely határõrség erõszakos megszervezéséig a császári csapatok laktanyája, ettõl kezdve 1849-ig az elsõ székely gyalogezred táborkarának székhelye.

Az 1848-49-es forradalom idején itt volt Gál Sándor hadiszállása. A szabadságharc alatt a várban kapott helyet a térparancsnokság, élén Tamás András alezredessel és helyettesével, Sándor László õrnaggyal, akik késõbb a szabadságharc csíki vértanúi lettek. 1849. április 21-én Gál Sándor ezredes jelenlétében., nagyszámú résztvevõvel, a Mikó-várban ünnepelték meg a magyar függetlenség kikiáltását.

A szabadságharc leverése után is katonai hatóságok birtokolták a várat. 1890-ben a kapubástya oldalához egy-egy épületszárnyat építettek, melyeket 1990-ben bontottak le. Az 1880-as években fokozatosan feltöltötték a vársáncot.

Rövid idõközöket leszámítva - amikor különbözõ intézmények és hivatalok mûködtek a várban, a XX. század közepéig a katonaság folyamatosan használta a várat.