|
Tusnád fűrdő (41 km) |
|
Tusnádfürdő város, vagy ahogy még ismerik: "Erdély gyöngye", egyike országunk legszebb balneáris üdülőtelepeinek. A megye déli bejárata és kijárata is egyben. Maga a város az Olt völgyében fekszik, 650 m tengerszint feletti magasságban, szubalpesi éghajlattal. A települést körbevevő hegyek geológiai struktúráját vulkanikus, kuaternális közetek és morenális lerakodások alkotják. A sziklákat andezittömbök és különböző andezit tipusok képezik.
Ezek a lerakodások az ásványviz vegyi hatásának köszönhetően alakultak ki. Igy lehet megmagyarázni a vizek különböző összetételét. Közöttűk megtalálhatók a mészkő, karbonát és vasoxid lerakódások, folyékony állapotban, amelyek az ásványvizforrások mellett találhatók.
A "Tiszás" völgyében, az ásványvizforrásoknál, jelentős mennyiségű vashidroxid és mészkő található (kb. 3 - 4 m vastagságban) és amely egy kúp alakú lerakódást képez több ezer négyzetméter területen.
A több mint 5 m vastag iszap, amely a Szent Anna tó fenekén található különböző, organikus lerakódásokból alakult ki, a hegy oldalából csúszva a tóba. Ezek a lerakódások a jövőben felhasználhatók iszapos gyógyítási célokra. A környékbeli vulkanikus alakulatok fontos szerepet játszottak az üdülőtelep fejlődésében.
A kénfeltörések, a mofetták, a több mint 48 forrás (18-24 Celsius fok között) a maguk során hozzájárulhatnak egyaránt a belső és kűlső gyógyitások terén.
A telepűlés első térképe 1702-ben készűlt el, ebben fel vannak tüntetve a kénes források pontos helyei. Ami a turizmust illeti, a helységben fellelhetők a sajátos fejlődési fázisok.
Az első szakasz a település fejlődésében a források hasznosításától a múlt század közepéig tart.
Következik egy másik, a családi fürdők létesítése (1850 - 1880 között), utána egy fejlődés, amit egy megtorpanás követ (1880 és 1894 között). Az első világháború után vetődik fel a kereskedelmi értékesités lehetősége Tusnádon (1918 - 1944). A második világháború után a település a nemzeti-központosítás áldozatául esik (1945 - 1989), az ezek után következő évekre pedig a stagnálás jellemző.
Az első periódusra jellemző, hogy az ásványvizeket csak ivóviz gyanánt használták a helybéliek, természetesen gyógykezelés céljából is.
Ekkor jelennek meg az erdélyi üdülőtelepekről szoló különböző újságcikkek is. A gyógytelepek iránti érdeklődés növekedni kezd. Ebben az első korszakban épülnek a svájci tipusú villák. A források vizét vegyileg is elemezni kezdik, de időközben kitör az 1848-as forradalom, amely gátat vet a turizmus fejlődésének is. Ezt a korszakot "romantikus korszaknak" is nevezik.
A második periódus az 1850-1880 közötti évtizedek, amelyet a "családi hangulat" atmoszférája jellemez. Megjelennek az első orvosok, akik fontos hozzájárulásukkal segítik a telep fejlődését, ekkor végzik el az ásványvizek első vegyi analízisét, megjelennek az első kereskedők, akik elkezdik reklámozni az itt található gyógykúrás lehetőségeket, ugyanakkor beépiteni Tusnádfürdőt különböző pihenő és szorakozó létesitményekkel. A telep újjáépitése az 1852 -es évben kezdődik el, nem sokkal a szabadságharc után.
A svájci tipusú villák mellett, amelyek az igényesebb turistákat szállásolták el, a múlt század 80-as éveiben hasonló hasznositási célra épülő házakat, villákat épitenek. Ebben az időben 362 szoba, 5 nagy vendéglő és 4 kisebb vendéglő állt az idelátógatók rendelkezésére.
A harmadik időszak az 1880 -as esztendővel kezdődik és az első világháború kitöréséig tart. Ekkor kezd megjelenni a turizmusból származó jövedelem, ebből az okból kifolyólag a város fejlődése is felgyorsul.
Egyidejűleg megjelennek a krízis jelei is, a nyugatabbra levő üdülőtelepek konkurrenciája miatt. Az újságok hasábjain olyan cikkek jelennek meg, amelyek hiányolják a csatornázást, a köztisztaságot, a természeti közkincsek felellőtlen kihasználását. Csak 1882 -ben készitik el a fürdő és gyógykezelő helyiségek tervét, amelyet aztán 1887-1890 között fel is épitenek.
A város igazi fejlődése a Csikszereda - Sepsiszentgyörgy közötti útvonal kiépitésével kezdődik el (1870-1872 között).
A harmadik időszak az 1880 -as esztendővel kezdődik és az első világháború kitöréséig tart. Ekkor kezd megjelenni a turizmusból származó jövedelem, ebből az okból kifolyólag a város fejlődése is felgyorsul.
Egyidejűleg megjelennek a krízis jelei is, a nyugatabbra levő üdülőtelepek konkurrenciája miatt. Az újságok hasábjain olyan cikkek jelennek meg, amelyek hiányolják a csatornázást, a köztisztaságot, a természeti közkincsek felellőtlen kihasználását. Csak 1882 -ben készitik el a fürdő és gyógykezelő helyiségek tervét, amelyet aztán 1887-1890 között fel is épitenek.
1893 -ban egy Diamondi Manole nevű kereskedő elkezdi egy tónak és egy szigetnek a rendezését, amelyeket olyan kereskedőknek köszönhetően fejeztek be, mint Stanescu Tache Brassóból, és ugyancsak őáltaluk terjszetenek ki egy parkot, amit Stanescu parknak is hívnak. Kútakat, utakat, parkokat, sétálóutcákat is épitenek, a régi kút fölé pedig egy nagy méretű helyiséget húznak.
A századfordúlón már 33 villában 700 szoba áll a turisták rendelkezésére. A település központja ekkora már teljesen beépűlt, az emeletes villák egymás mellett sorakoztak. 1896-1897 között megépült a Sepsiszentgyörgy - Csikszereda közötti vasútvonal, amelynek köszönhetően Tusnád bekapcsolódótt az ország vasúthálózatába.
A város következő periódusa az 1914 - 1945 közötti időszak, amely a gazdasági recesszió korával kezdődik. A közigazgatás az összeomlás szélén állt, az 1913 -as év politikai krízise miatt a kormány felfüggesztette az eddig folyosított segélyt a gyógykezelő helyiség fenntartására. A háború után elkezdödőtt a rombolások helyreállitása, a villákat ujjáépitették, de nagy arányú javításokat nem végeztek (nem javították ki a vízvezetékeket és a csatornarendszert sem). Aronzon Rudolf 300.000 lejt ajánlott fel a "Csukás-tó" rendbetételére, ujjávarázsolták a tó környékét, a szabadtéri fürdő számára pedig finom homokot hoztak.
A víz folyásának szabályozásával és a víz szűrésévei megoldódott a tó tisztaságának a kérdése. Ebben az évben készült el az az épület, amelyben mai is található a mozi és a táncterem. A turizmus felélesztése érdekében, a brassói Aronzon bevezeti 1931 nyarától a szombati és a vasárnapi speciális járatokat. A mofettákat, villákat felújitják, igy Tusnádfűrdő újjáéled, mint gyógyközpont. 1929 -ben felépítik a római - katolikus kápolnát, 1939 -ben az ortodox templomot kezdik el épiteni, amelyet 1955 -ig épitenek, de csak 1978-ban fejeznek be.
1934 november 6 -án, egy belügyminiszteri rendelet értelmében, Tusnádfűrdő önálló település lesz, ezzel leválik Tusnádfalu községtől. Az 1940-es évek körül nagy terveket akartak kivitelezni, de a II. világháború kitörésekor ezek a tervek mind megsemisültek.
A háború utáni idők korszaka a kommunizmus hatalomra jutásától az 1989 történő változásig tart (1947 - 1989). Ezen kor legfőbb jellemzője abban állt, hogy az új hatalom mindent el akart törölni, ami a múltra emlékeztetett. Az 1948 - 1950 közötti időszakban a magánvillák az államosításnak esnek áldozatáúl.
Ennek a célnak az ürügyén alakult meg a "Hargita megyei Fűrdővállalat", Tusnádfürdő székhellyel, amely 1975 -ben átkőltözik Csikszeredába. 1960 -ig bevezetik az ivóvizet, befejezik a kanalizálást, több épületbe vezetik be a központi füttést, így a villákat hosszú időn keresztűl lehet használni, évszaktól függetlenűl, így például télen is a korcsolyázást kedvelők által. Országos és nemzetközi versenyeket rendeznek, Tóth Miklós szervezésében, akinek köszönhető a korcsolyázó osztály megalakitása.
1970 és 1980 között elkezdödőtt egy szálloda - lánc kiépítése, az elsők ezek között a "Csukás" szálló 160 férőhellyel. 1978 -ban felépítik a "Tusnád" szálloda - szanatórium komplexumot, ugyanebben az évben épűlt fel az "Olt" szálloda is. Ugyancsak a 70 -es évek elején avatják fel a kempingtábort az Olt "Malom - csárda" környékén.
A város lakossága 1960 -ban 1000 lélek volt, a városi rangot azonban csak 1968 május 27 -én kapja meg. A 80 -as évek végén a turisták száma mindegy kb. 60000 -re tehető. Nagyon sok turista látogatta a vidéket Izraelből, Németországból, az Egyesült Államokból, Belgiumból, Magyarországról, stb. |