Szent Anna tó és a

Mohos természetvédelmi rezervátum (41 km)

A Kelemen - Görgény - Hargita vulkáni hegyvonulat déli végzõdéseként kiemelkedõ Csomád masszívum ikerkrátereinek egyike rejti az ország egyetlen krátertavát, a másikban, Emil Pop akadémikus szerint az ország egyik legértékesebb botanikai rezervációja, a Mohos tõzegláp helyezkedik el, amelynek 80 hektáros területét már 1954-ben védetté nyilvánították és szerepel a Román Akadémia nyilvántartásában.

 

A Szent - Anna tó és a Mohos tõzegláp együttesét 1980 -tól kezdve komplex rezervációként tartják nyilván és a 480 hektár védett terület szerepel Hargita Megye Tanácsának Határozatában is.

 

Eme természeti ritkaságok szépsége kutatót, írót egyaránt elbûvölt. Orbán Balázs a Szent-Anna tavát meglátva így ír: "Oh, mily szép! Mily dicsõ! - ennél nagyobb tó elég van, de szebb fekvésû, szebb környezetû bizonnyal kevés ... A természet, úgy látszik, hogy különös figyelmet fordított a tó felékítésére, s eltérve örök törvényeitõl, a fenyvest, a csak magas bércek ékítményéül szolgálni szokott dísznövényt lehozta az aljba, hogy az a szent tónak csillámló lapján visszatükrözze rojtos sugarait."

 

A 944 m tengerszint fölötti magasságban fekvõ tó fölött magasodnak a kráterperem csúcsai az 1301 m magas Nagy Csomád, a Kis Csomád (1238 m), a Taca (1174 m) és a Tó -bérce (1125 m).

 

A tó geometriai adatai: legnagyobb mélysége 7,20 m, területe 19,5 ha, kerülete 1737 m.

 

A tómeder 786000 m3 kizárólag csapadékból származó kristálytiszta vizet tárol. A tápanyagokban igen szegény víz élõvilága alig egy pár fajra korlátozódik. A kétéltûeket a gõték és a békák képviselik, a hüllõk közül a vízisikló fordul elõ, az ízeltlábúak közül a vízipoloskák és az alacsonyrendû rákok. Századunkban telepítették be az amerikai törpeharcsát.

 

A Csomád hegység másik ikerkráterét az európai hírességû botanikai rezerváció, az 1050 m magasságban fekvõ - 80 hektáros területû Mohos tõzeglápja tölti ki.

 

Jókai Mór így jellemzi a Mohost: "fákkal, szittyóval benõtt zsombékok, mintha ezernyi sírhalom volna egy rakáson, rõt színû bozót, verhenyes növénygubanc, amiknek a neveit sem ismeri az ember, köztük egy-egy nyomorék lucfenyõ, egy göcsörtös árva-nyírfa ... bársonynak látszó halmok kövér mohából. S azon az elijesztõ pázsiton alul az ismeretlen mélység ... Mikor aztán ezt körültekintve a hegytetõre felkapaszkodunk s onnan tekintünk rá vissza, akkor meg már egy csábítóan varázsló tündérország áll elõttünk. A lapály száz meg száz gömbölyû tengerszemmel van behintve, olyanok azok, mintha ablakai volnának egy földalatti világnak, valamennyi beszegve a vízitök fehér tulipánjaival és széles leveleivel. Mikor a lemenõ nap visszatükrözõdik rajtuk, úgy látszik mintha aranytányérok volnának zöld abroszra rakva."

 

Mára a tavacskák száma jócskán megcsappant (1963 -ban 24 -et számoltak) de megmaradt a közel 10 m vastag 3 millió m3 kitevõ tõzegrétegen élõ tundrai jellegû növényvilága védett relikvum - növényeivel.

 

A tarka tõzegmohaféleségek itt képviselt közel 20 faja képezi a mai flóra alapzatát. Gyorsan nõ és kis párnácskák formájában emelkedik ki a környezetébõl.

 

Ezeken élnek a védetté nyilvánított tõzegrozmaring, a tõzegáfonya és a rovarevõ harmatfûvek, valamint a mámorka vagy varjúbogyó, a gyapjúsás, a vörös áfonya, a feketeáfonya vagy kokojza és egy ritka korpafûfaj.

 

A savas kénhatású (pH 3,8 - 4,1) tavacskák szélén megjelenik az álszittyó, a májmoha  és a lizinka. A pókok közül a Mitopus morio lelhetõ meg, mint jégkorszakbeli reliktum.

 

A tundrai tájat idézõ növényzetet törpenyír és csenevész erdei fenyõ csoportok egészítik ki.

 

A mohos ökoszisztéma a vonuló madaraknak is menedékül szolgál.

 

A század elején végzett lecsapolási kísérletek nyomai eltûnõben vannak ugyan, de a lápot észak felé lecsapoló Veres víz patak 40 - 50 mély kanyonszerü völggyel vágta át a hajdani vulkáni törmelékbõl felépülõ kráterpermet. A patak a nevét a vöröses - barna színû tõzeg - létõl kapta, amit folyamatosan szállít a lápból, lassú kiszáradásra ítélve azt.