Gyergyószárhegyi Lázár kastély(70 km)

Gyergyószárhegy Erdély keleti részén, a gyergyói medencében fekszik.

 

Írott feljegyzésekben elõször a XV. században jelenik meg, a XVI. században pedig a Lázár család tulajdonába kerül. A település késõbbi történelme szorosan kapcsolódik e család történetéhez.

 

A szétágazó Lázár család legjelentõsebb ága a szárhegyi. Már 1406 -ban feljegyzik Lázár Bernát nevét, aki ekkor nem Szárhegyen lakott, hanem Csíkszenttamáson. 1462 -ben Lázár Bálint fõkirálybírói és hadnagyi méltóságot kap Csík, Gyergyó és Kászonszékben, amit utódai örökölnek.

 

Késõbb Lázár András nevét említi egy pápai bulla 1492 -ben, majd 1506 -ban ugyanõ mint "Szárhegyaljai" jelenik meg. Lázár Andrással kezdõdik a család fölemelkedése, mely több mint 200 éven át a környék egyik legjelentõsebb fõúri családjává teszi a Lázárokat.

 

Birtokaik Szárhegyen kívül kiterjednek a Nyárádmentére (Gyulakuthy Borbálával kötött házassága révén) és Kászon környékére is. Több ízben választják fõkirálybíróvá és fõkapitánnyá Csík, Gyergyó és Kászonszékben 1469 és 1478 között.

 

András fia, János tovább növeli a birtokokat Marosszéken. Szapolyai János oldalán részt vesz a hatalmi harcokban 1527-1532 között. Nevéhez kapcsolódik az elsõ lakótorony átépítése. Halálakor (1549) a család, különválik szárhegyi és gyulakuti ágra. A szárhegyi birtokokat II. István és Mihály öröklik. Ez utóbbi idõ múlva utódok nélkül meghal.

 

II. Lázár István az, aki Bogáthy Ilonával kötött házassága révén szoros kapcsolatba kerül Erdély legfontosabb családjainak egyikével, a Bethlenekkel. Húga, Druzsina férjhez megy Bethlen Farkashoz, fiai, Gábor és István késõbbi fejedelmek. Lázár István aktív szereplõje a politikai harcoknak, részt vesz az 1562 -es székely felkelésben. 1569 és 1578 között a székely székek fõkirálybírájá nevezik ki. A Bethlenek marosillyei birtokán hal meg 1583 -ban.

 

I. Lázár András ugyancsak a kor jelentõs személyisége. 1576 -ban tagja annak a küldöttségnek, amely Báthory Istvánt kíséri a lengyel trón elfoglalásakor. Innen erednek a késõbb is ápolt lengyel kapcsolatok.

 

1592 -ben megkísérli az áttérést az unitárius vallásra. Elzavarja a papokat és leromboltatja néhány templom oltárát. Késõbb a család nyomására visszatér a katolikus hitre és újjáépítteti a templomokat. 1592 -tõl 1597 -ben bekövetkezett haláláig Csík, Gyergyó és Kászon fõkirálybírája és fõkapitánya.

 

Elsõ fia, IV. István fiatal korától élvezi a fejedelmi udvar kegyeit. Báthory Gábor a hadjáratokban szerzett érdemei elismeréseként kiterjedt birtokokkal jutalmazza Kolozsvár környékén. 1613 -tól Bethlen Gábor a fejedelem, Lázár István a fejedelem bizalmi embere. 1610 és 1635 között fõkapitány. Bár I. Rákóczy György alatt rövid idõre kegyvesztett egy vámvita, valamint Bethlen István támogatása miatt, a fejedelem hû alattvalójaként hal meg 1644 -ben. Nevéhez füzõdik a Ferences kolostor alapítása és a kastély átépítése.

 

István is fontos szereplõje az erdélyi politikai életnek. II. Rákóczy György híveként részt vesz az 1655 -ös és 1657 -es hadjáratokban mint a székely lovasság vezetõje. 1658 és 1679 között kisebb megszakításokkal Csík, Gyergyó és Kászon fõkirálybírája. Rákóczy György eltávolítása után elfogják és a Görgényi vár foglya lesz. Innen szabadulva megpróbálja Barcsay Ákos ellen hangolni a székelyeket, emiatt kénytelen visszavonulni szárhegyi birtokára.

 

1672 -ben ismét a vesztest, ezúttal Béldy Pált támogatja egy összeesküvésben, ezért a Fogarasi várban raboskodik, ahol 1679 -ben leli halálát.

 

Lázár Ferenc a család utolsó történelmi jelentõségü tagja. Már 26 évesen a székely székek fõkirálybírája. 1702 -ben grófi címet kap Lipót császártól, késõbb azonban átáll  II. Rákóczy Ferenc oldalára. Az 1704 -es császári amnesztiából Rákóczy kitartó támogatása miatt kimarad. Büntetésként a labancok kétszer is feldúlják a kastélyt. Lázár Ferenc menekülni kényszerül és csak 1711 -ben tér vissza, ezúttal Béldy Pált támogatja egy összeesküvésben, ezért a fogarasi várban raboskodik, ott is leli halálát.

 

Lázár Ferenc utódai elvesztik udvari szerepüket, Szárhegyrõl más birtokokra költöznek. 1836 -ban egy örökösödési vita folytán a kastélyt három felé osztják. A kutat betömik és kaput vágnak a keleti falon. A XIX. Század végére a szárhegyi ág kihal és a már lakatlan kastély a Gyulakuti ág tulajdona lesz. 1930 -ban van utoljára állandó lakója, késõbb csak idõnként látogatója. Így például a család egyik leszármazottja, Bisszingen Erzsébet ide vonul vissza, hogy Kuncz Aladár Fekete Kolostorát angolra fordítsa.

 

A kastély története természetes módon követi a család felemelkedését és bukását. Lázár Ferenc alatt eléri virágzása csúcsát, majd lassan, de folyamatosan tart a néhány évvel ezelõtti romos állapot felé.

 

A XV század második felében, amikor Szárhegy válik a Lázár család legfontosabb birtokává, megerõsített lakótornyot építenek a mai kapubástya helyén. Ennek feltárását eredményezték az 1970 -es években végzett ásatások, amikor is sikerült pontosan meghatározni a többször átépített lakótorony helyét.

 

A lakótornyot 1532 -ben kibõvítik. Ezt az évszámot õrzi a kapualj nyugati oldalán található felirat. Ezután száz évig alig módosítanak az épületen, a család többnyire a Gyulafehérvárhoz közelebbi birtokain tartózkodik.

 

IV. Lázár István az, aki 1631 - 39 között jelentõs bõvítéseket eszközöl. A módosítások érintik úgy a szerkezetet, mint a díszítõelemeket, a kastély reneszánsz jellege tulajdonképpen ekkor alakul ki. Ekkor kezdték kiépíteni a sarokbástyákat is, bár egyes vélemények szerint ezek már átépítések. A hétszög alaprajzú Vörös bástyát csak jóval István halála után, 1698 -ban fejezik be. Ennek a nagyszabású munkálatnak az eredménye a négyszögletû udvar valamint a déli homlokzat lengyeles ihletésû pártázata.

 

Az 1706 - 1707 -es rombolások folytán leomlik a falak egy része és a kastély lakhatatlan. Csak 1736 -ban kezdik újjáépíteni és többnyire a rombolás elõtti formában. 1748 -ban egy újabb tûzvész okoz jelentõs károkat és ezután már csak kisebb javítások készülnek. 1862 -ben, Orbán Balázs látogatásakor már csak a kapubástyán, valamint részben az északi és keleti szárnyon van tetõ. Ez az állapot lassan romlik tovább olyannyira, hogy a kommunista hatalomnak már egy államosítást sem ért meg a kastély. Ezért a telekkönyv szerint a birtok falakon belüli része máig a Lázár család leszármazottainak a tulajdona.

 

Az 1960 -as években történnek meg az elsõ kísérletek az épületégyüttes helyreállítására. Régészeti kutatások, felmérési munkák készülnek. Az ezek nyomán elkészült tervek azt bizonyítják azonban, hogy a fellelhetõ dokumentációs anyag nem volt elegendõ egy hiteles rekonstrukciós terv elkészítéséhez. Az alapos felmérést két elvi rekonstrukciós terv követte, ám a kettõben alig található közös gondolat.

 

A mai állapot többnyire a Stibli Sándor vezette munkacsoport terveit tükrözi annak az elvnek az alapján, hogy "ilyen is lehetett volna".